Christine Niemeyer[1] mérnökként dolgozik egy festékkoncentrátumokat előállító vállalatnál, és jelentős mértékben hozzájárul a QUADRO mai arcához. A QUADRO alkatrészek tartósságáról, a vállalat hullámhegyeiről és hullámvölgyeiről beszélgettünk vele – és azt is megtudtuk, hogy mit jelent konkrétan az a mondás, hogy „a minőséget meg kell fizetni”.
Niemeyer asszony, mit gondol a QUADRO-ról?
Csupa jót. Imádom a terméket, igazán klassznak tartom. Többek között azért, mert a lehető legtöbb jó tulajdonságot csempésztünk bele a QUADRO továbbfejlesztése során. Nekünk 2012 óta van otthon QUADRO-nk. Először bent tartottuk a lakásban, 2016 óta viszont kint van az udvaron, és tűri a havat, az esőt és a tűző napsütést. A gyerekeimnek az évek során még egy csövet sem sikerült eltörniük, bár előfordult, hogy tízen tornásztak rajta, amikor átjöttek a barátaik látogatóba. Az ember akkor tudja megőrizni a munkája iránti lelkesedést, ha meg van győződve a termék minőségéről, ha a munka manapság nem mindig stresszmentes világában tényleg jó eredményeket tud felmutatni.
Hogyan kezdett dolgozni a QUADRO-val?
Mérnöki tanulmányaim után kezdetben máshol dolgoztam, de aztán folyamatosan abban a vállalatban, ahol most is vagyok. Már 27 éve dolgozom itt, és akkoriban már fejlesztettem alkatrészeket és színeket a jelenlegi ügyvezető igazgató QUADRO családjával és egy nagy partnercég ügyvezető igazgatójának családjával, amely még mindig együttműködik a QUADRO-val. És aztán tovább fejlesztettem őket.
Melyiket írná le az egyik legizgalmasabb projektjeként?
A QUADRO-tól eltekintve természetesen sok más fejlesztésben is részt veszek, és ebben az összefüggésben eszembe jut a nehézfémtartalmú pigmentek használatának tilalma a műanyagok színezésére. Ez elég nagy kihívás volt, mivel a ólom és a kadmium, különösen stabilizáló hatásokkal bírnak. Védik mind a műanyagot, mind a színeket. Ez élénk jelzésszíneket eredményezett, amelyek örökké tartottak. Kezdetben, amikor áttértek a nehézfémmenetes modellekre, az ilyen termékek kevésbé voltak ellenállóak az UV sugárzással szemben.
Mi köze van a QUADRO-nak ehhez?
Visszatekintve, ez a tudásfolyamat rendkívül értékes volt, különösen a QUADRO-val kapcsolatban, amely mindig kerülte az ilyen összetevőket, és amelyet meggyőztünk, hogy 1996-ban működjön együtt velünk. Ez számunkra különleges projekt volt és egyben az első találkozásaim kezdetét is jelentette ezzel a termékkel. A QUADRO, amely mindig tartózkodott a nehézfémektől, a lágyítóktól és a PAH-któl, új mércét kellett állítania velünk, és túl kellett szárnyalnia a meglévő eredményeket. Ezért újrahangoltuk a meglévő formulákat és továbbfejlesztettük a színeket. Különösen a CLASSIC sorozatnál fontos a színbrillanc, mert ezek valóban élénk színek. Egy állandóan ragyogó sárga elérése a legnehezebb, de még itt is elérkeztünk a 7–8-as fényállósági szintekhez, amelyek "kiváló" és "kimagasló" között mozognak. Ez a színek tartósságáról szól a megvilágítás alatt, például UV fénnyel.
QUADRO elejétől fogva eltekint a káros összetevőktől nyersanyagaiban, és ehelyett olyan anyagokat használ, amelyeket az élelmiszeriparban is alkalmaznak. Ennek eredményeként a QUADRO folyamatosan mentes a nehézfémektől, lágyítóktól, Polyciklikus Aromás Szénhidrogénektől (PAH-k) és Biszfenol-A-tól (BPA).
A színtartás mellett milyen szempontok fontosak még a műanyag színezése terén?
A színtartásnál viszonylag egyszerű maximális értékeket elérni. Az időjárásállóság már keményebb dió. Itt arról van szó, hogy reagálnak az anyagok a szélsőséges időjárási hatásokra. Ezen a területen is sokat kellett tesztelnünk, mire elértük a jelenlegi, tényleg kiváló eredményt.
Vannak még további szempontok a műanyagnál?
A szilárdság, szakszóval az ütésállóság is döntő fontosságú. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek nyugodtan ugrálhatnak a mászókán, akkor sem fog eltörni. Itt is szükség volt némi finomhangolásra. A követelményeket tekintve tulajdonképpen ideális alapanyag lett volna a poliamid 13. Mindenesetre négyszer annyiba került, mint az a műanyag, amely mellett végül döntöttünk. A pluszköltség természetesen a vásárlókon csapódott volna le, ezért elvetettük. Ahhoz, hogy a termék piacképes legyen, kedvezőbb árú alapanyagot kellett választanunk, és abból kihozni a maximumot. Így végül a polipropilénre esett a választás.
Miután megvolt az alapanyag, hogyan ment tovább a munka?
Először is a polipropilénhez pigmenttel dúsított granulátumot használunk, mint amilyet a hídépítésben is alkalmaznak. Ez plusz szilárdságot ad az anyagnak. Ezen felül szükség volt némi finomhangolásra és a különböző lehetőségek mérlegelésére, hogy a termék megfeleljen a gyermekjátékokra vonatkozó biztonsági előírásoknak. Így például nem járhattunk el úgy, mint az autóiparban, ahol nem számítanak azok a gyermekjátékoknál fontos szempontok. Az anyagnak meg kellett felelni a német élelmiszertörvény előírásainak – arra az eshetőségre felkészülve, ha a gyerek a szájába veszi a játékot. Az ilyen szabványok azonban komolyan megkötik a kezünket, amikor a csövek és lemezek szilárdságának növelésére törekszünk.
Mire kell még ügyelni a játékok előállításához használt műanyagnál?
Az esztétikus megjelenés is fontos. A mászókának meleg és vidám, nem pedig lehangoló és piszkos hatást kell nyújtani. És ez kemény dió: az időjárásálló színanyagok ugyanis nem felelnek meg a követelményeknek, mert piszkosnak néznek ki. Az időjárásálló színanyagok legtöbbször nem szépek. A ragyogó színanyagok ugyanakkor nem időjárásállóak. Nem volt könnyű minden követelménynek megfelelni.
Mi lett végül a megoldás?
Mondhatni sikerült a kör négyszögesítése. Az eredményt minden QUADRO-felhasználó ismeri, anyaként én is: a korábban említett modellünk öt éve kint áll esőben-hóban. Nálunk, Svájcban gyakran esik a hó, és még gyakrabban az eső – és a napsugárzás is erős. Természetesen egy kicsit elhalványultak a színek, ez óhatatlan – de még jól láthatóak. És a modell ugyanolyan stabil, mint új korában. Közben már ki is bővítettük, mert nőttek a gyerekek. Úgy gondolom, hogy a drágább alapanyag összességében bőven megéri az árát, hiszen ennek köszönhetően örök életű terméket kapunk. A mai kor követelményeinek már nem felelnek meg azok a termékek, amelyek gyorsan tönkre mennek.
A tervezett elavulásra gondol?
Igen, kialakult az irányzat, hogy mindent egyre olcsóbban és olcsóbban kínálnak a forgalmazók. Sok neves vállalat csődbe ment emiatt – mivel az ázsiai termékek leszorították az árakat. Van otthon egy raclette-sütőnk, amely egy neves gyártó terméke. Annak idején 100 német márkáért vettük, ami komoly kiadás volt. Manapság néhány euróért lehet ilyet kapni a diszkontáruházakban. De az én raclette-sütőlapátjaim még mindig olyanok, mint új korukban, kicsit sem hajlottak meg. A minőségért hosszú távon megéri többet fizetni.
És mit gondol az új piaci trendekről, például a bioműanyagról?
Fenntartással viseltetek irántuk. Bár a bioműanyag idővel lebomlik – de arra nemigen gondolunk, hogy mennyi energiát emészt fel a gyártása. Arra is történnek próbálkozások, hogy kukoricából és cukorból állítsanak elő műanyagot. De ezt nem tartom szerencsés ötletnek, miközben a világon annyian éheznek. Másutt nagyobb szükség van az élelmiszerre, mint a műanyagiparban. A polipropilént ugyanakkor károsanyag-kibocsátás nélkül el lehet égetni – az ennek során keletkező energiát pedig vissza lehet nyerni. Vagy egyszerűen be lehet olvasztani és polipropilénként újrahasznosítani. De talán egyikre sem kerül sor, mivel a termék nagyon hosszú élettartamú. Az a játék, amely ilyen sok évig használható, mint a QUADRO, szerintem tényleg fenntartható.
Köszönjük szépen a beszélgetést, Niemeyer asszony.
[↑] A szerkesztőség megváltoztatta a nevet.
[↑] A Classic sorozat (a szerkesztőség megjegyzése).
Hozzászólások