Fotelnemzedék – miért mozognak a gyerekek még a felnőtteknél is kevesebbet?

Levegőbe ugró kislány — © hanapon1002 – adobe.stock.com

Aki keveset mozog, az elhízik. Persze gondolhatnánk, hogy nem nagy ügy, mivel a társadalmunk egyre elfogadóbb az átlagtól eltérő alkatúakkal szemben. Ha csak ennyi lenne a mozgáshiány következménye, nem is lenne gond. Az alábbi cikkből kiderül, hogy miért nélkülözhetetlen mégis a mozgás a gyerekek számára, és hogyan lehet elérni, hogy a következő nemzedék ne a fotelban kuksolva nőjön fel.

Szép új világ – amelyben minden még egyszerűbb, még kényelmesebb, mint régen: már nem kell világkörüli útra indulnunk, mert házhoz jön a világ – a számítógépen. Egy lépést sem kell tennünk a boltba, mert bármit megrendelhetünk házhozszállítással. Nem sétálunk el a postaládáig, hanem inkább az elektromos rollerrel vitetjük magunkat. Nem kaptatunk fel a lépcsőn, amikor ott van mellette a mozgólépcső. Ki sem kell lépnünk a lakásból ahhoz, hogy szórakozzunk, mert a streaming szolgáltatók révén házhoz jön a mozi, a használati cikkeket megrendelhetjük a webáruházból, a borkóstolót is lebonyolíthatjuk otthon, és időközben már a barátokkal is leginkább csak online érintkezünk. Mindezzel rengeteg időt megtakarítunk, így végre az élet fontosnak tartott dolgaival foglalkozhatunk.

És mi a helyzet a gyerekeinkkel? Ők is elkényelmesedtek, mivel a játékkonzolok, Anyu és Apu mobilja és a tévé tálcán kínálja az újabbnál újabb, izgalmas szórakozási lehetőségeket. Közben még a teniszpályára sem kell kimenni, hiszen a gyerekszobában komolyabb mozgás nélkül is lehet teniszezni a játékkonzol segítségével. Gyökeresen átalakult a gyermekeink világa, nemcsak a média térhódítása, hanem a hatalmas forgalom és a szülők megalapozott aggodalmai miatt is. Autóval hozzák-viszik őket iskolába, alig jár már valaki gyalog. A lakótelepi játszóterek gyakran elhagyatottak. Fokozatosan beszűkül a gyerekek mozgástere, egyre csökken a napi testmozgás.

Tévéző kislány — © myst – adobe.stock.com

Otthon, édes otthon

Otthon legtöbbször a számítógép, a tablet vagy a tévé előtt ücsörögnek a gyerekek. Az óvodában is nagyrészt ülő foglalkozásokon vesznek részt. Később az iskolában, felnőttként a munkahelyen, munka után barátokkal a kávézóban vagy életük párjával a kanapén – szintén ülnek. Az autóban és a metrón is ülnek – hiszen ehhez szoktak. De térjünk vissza a gyerekekhez: amikor a képernyő előtt kuksolnak, gyakran ráadásul még zsíros vagy cukros ételeket is nassolnak – gyakran olyat, amit a reklámban láttak. Emiatt nem ritkán elhíznak. De nemcsak ez a gond, hanem az is, hogy ezzel a mozgástól veszik el az időt. Egyszerűen nem fér bele, hogy a barátokkal vagy a testvérekkel játszanak és szaladgáljanak.

Mindez messzemenő következményekkel jár: az első osztályosok 40-60%-ának rossz a testtartása, fáj a háta és motoros hiányosságokkal küzd: például alig tud egyensúlyozni, előre bukfencezni, hátrafelé menni vagy futni. Gond van az állóképességükkel, az erőnlétükkel és a mozgáskoordinációjukkal. És itt kezdődik az ördögi kör. Mivel nem elég fittek, nem okoz nekik örömöt a mozgás, mert fárasztja őket, és nem tudnak lépést tartani a jobb fizikumú társaikkal. Emiatt azután még kevesebbet mozognak.

De ezt a lelkük is megsínyli: a keveset mozgó gyerekeknél gyakran figyelhető meg viselkedészavar, szorongás, kiegyensúlyozatlanság vagy agresszió. Figyelem- és koncentrációzavar is kialakulhat náluk.

Teljes nyugalom

A mozgáshiány gyerekekre gyakorolt rossz hatását megfigyelhettük a 2020-21-es karantén során, amikor nem mentek iskolába, testnevelés órára, sportszakkörre, és alig mozdultak ki a lakásból. A gyerekek és fiatalok karantén alatti mozgásával foglalkozó vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a szokásosnál jóval kevesebbet mozogtak, sőt egynegyedük egyáltalán nem mozgott. Emiatt (a felnőttekhez hasonlóan) nemcsak meghíztak ebben az időszakban, hanem még térd- és hátfájás is gyötörte őket, mert nem edzették kellőképpen az izmaikat. Közben megnövekedett lelki teherrel kellett megküzdeniük.

Gyorsételekre vágyakozva néző kisfiú — © photographee.eu – adobe.stock.com

Általában a társadalmi helyzet és a nem függvényében különbség mutatkozik a gyermekek mozgása terén: a lányok kevesebbet mozognak, mint a fiúk. Az alacsonyabb jövedelmű vagy bevándorló családok gyerekei is kevesebbet mozognak. A rendszeresen sportoló szülők gyermekei legtöbbször maguk is aktívak – mert ezt látják Apától és Anyától. De nemcsak ezért: az aktív életmódot élő szülők inkább hajlandóak edzésre vagy más sporttevékenységre hordani a gyerekeiket.

Jót tesz egyáltalán a sport? Nagyon is!

Mi történik tulajdonképpen, amikor sportolunk? Az izmaink fokozott igénybevételnek vannak kitéve, és több oxigént használnak fel. A szív több vért pumpál a testünkbe – ez erősíti a szívet és megelőzi az infarktus kialakulását. Ráadásul a tápanyagok könnyebben eljutnak a sejtjeinkbe. Javul a szerveink vérellátása, ezért a sport a gyulladásokat is megelőzi. A szervezetünk több zsírt és cukrot éget el, így jó esetben nem alakul ki cukorbetegség. Néhány gyógyszer adagja csökkenthető, ha eleget mozgunk. Vagy éppen kevesebb mellékhatást okoznak ezek a gyógyszerek.

A sporttevékenység csökkenti a bél- és a vérrák kockázatát, és a rákon átesettek esetében a daganat kiújulásának esélyét. Ezen kívül megelőzi a csontritkulást, mert a mozgás növeli a csonttömeget. Ráadásul az aktív életmódot élők ritkábban szenvednek depressziótól, mert a mozgás elűzheti a negatív gondolatokat.

A sport bizonyos fokig még az öregedést is feltartóztatja. Bár az öregedés mértéke részben a génjeinken múlik, de az öregedési folyamatot 80-90%-ban mégiscsak az életmódunk és a környezetünk határozza meg. Azáltal öregszünk, hogy molekuláris károsodásokat gyűjtünk a testünkben. Amit nem sikerül ebből javítani, az salakanyagként károsítja a sejtjeinket. A mozgás azonban kitisztítja a szervezetet, és gondoskodik arról, hogy ne halmozódjon fel olyan sok méreganyag. Igaz, hogy maga a sport is stresszt ró a szervezetünkre (ahogy egyébként a szaunázás is), de ez korántsem akkora baj, mint gondolnánk: ez ugyanis felvértezi a testünket, amely utána ellenállóbb lesz az életünk során óhatatlanul tapasztalt „valódi” stresszel szemben. Összesen akár négy évvel meghosszabbíthatjuk az életünket a sport segítségével – minél többet mozgunk, annál inkább csökkentjük a halandóságot.

Parkban taijcsizó férfi — © zhu difeng – adobe.stock.com

Életfogytig agynövekedés

Sokáig azt feltételezték a tudósok, hogy a felnőttek agyában már nem jönnek létre új agysejtek – sőt életünk során csökken az agysejtek száma. Az agysejtek képződése tényleg lezárul már magzati korban, a terhesség második felét követően. Viszont az egyik agyterületen, a hippokampuszban egész életünkben – még idős korunkban is – képződnek új neuronok. Ezt a folyamatot felnőtt neurogenezisnek nevezik a kutatók. Minél aktívabb életmódot élünk, annál több agysejtünk keletkezik. A munkahelyi és családi társas együttlétek, de a különféle szabadidős tevékenységek, például az olvasás, egy új képesség elsajátítása vagy a rejtvényfejtés is serkentőleg hat. A mozgás is ösztönzi az új idegsejtek kialakulását és frissen tartja a szellemünket. A rendszeresen erőnléti edzést űzők agyának jobb a vérellátása, ezért nemcsak a hangulatuk jobb, hanem még a memóriájuk is. Ráadásul esetükben csökken a szélütés esélye is. Az agysejtek képződése valószínűleg abból adódik, hogy mozgás közben emelkedik a vérben a növekedési faktorok koncentrációja.

Dr. Gerd Kempermann professzor, a neurodegeneratív betegségek német központjának munkatársa szerint agyunk elsődleges feladata a mozgás vezérlése. Hiszen végső soron minden gondolati folyamat mozgással végződik, még akkor is, ha a gondolat eredménye a beszéd: ilyenkor is izommunkára van szükség. Ezért a gondolkodás szoros kapcsolatban áll a mozgással, bár manapság ez a kettő természetellenes módon szétvált egymástól: sokan szinte alig mozognak, mert az íróasztalnál ülve szellemi munkát végeznek. Mások a crosstraineren edzenek, és megfosztják magukat a természetben kocogás közben őket érő ingerektől. De ezt a szétválást ellensúlyozhatjuk: például tánc közben újra létrejön a mozgás és a gondolkodás egysége. Ennek következtében javul a figyelmünk és a memóriánk is.

Születés előtt még fittek vagyunk
Már a várandósság alatt is áldásos hatással jár a mozgás, ráadásul nemcsak az anyára nézve. Egerek vizsgálata alapján tudósok megállapították, hogy a vemhesség során mókuskereket használó egéranyák magzatainak agyában 40%-kal több agysejt képződött, mint a keveset mozgó egerek magzatainak agyában.

És mi történik, ha nem mozgunk? Akkor kedvetlenné, motiválatlanná, akár depresszióssá is válunk. Megemelkedett tesztoszteronszint esetén a depresszió agresszivitásba csaphat át. Ezért szellemi vagy társas tevékenység vagy mozgás segítségével gondoskodnunk kellene arról, hogy egész életünkben működjék a neurogenezis az agyunkban. Mert az agysejtjeinknek szüksége van egy bizonyos fokú ingerlésre: nem túl sokra, de nem is túl kevésre.

Idősebb korban különösen fontos a rendszeres testmozgás, ugyanis az 50. életévtől kezdődően agyunk egyes területei összezsugorodnak. Ezért a mozgáshiány is döntő faktor a demencia kialakulásában. De az agy vezérlő funkcióit sem érinti olyan erőteljesen az öregedés, ha sportosak vagyunk. Az agysejtek leépülése megelőzhető testmozgással. Minél korábban kezdünk sportolni, annál jobb.

Jó hír mindenkinek, aki többet szeretne mozogni, hogy már néhány heti edzést követően megkezdődik a szervezetünk átalakulása. És ehhez heti két és fél óra mozgás is elegendő.

Mozgatás
Még a passzív mozgás is áldásos hatást gyakorol az emberi szervezetre: egy vizsgálatban cerebrális parézisben, egy gyermekkori agyi eredetű mozgásfogyatékosságban szenvedő gyermekeket mozgattak rázólemezen. Ennek hatására jobban és gyorsabban kezdtek járni. Növekedett a lábfejük és a vádlijuk izomtömege és rugalmasabbá vált a bokaízületük.

Mivel a gyermekek még növekedésben vannak, a testmozgás minden fent említett előnye hatványozottan jelentkezik náluk. Renate Zimmer, a kora gyermekkorra szakosodott neveléskutató egy vizsgálatában összefüggést talált a gyermekek mozgásfejlődése, intelligenciája és önállósága között. Ezért a mozgás a teljes fejlődésük szempontjából fontos.

Erdőben szaladgáló gyerekek — © Jean Kobben – adobe.stock.com

Minden téren fitten

A gyerekeknek elegendő mozgásra van szükségük az egészséges testfelépítés kialakulásához. A későbbi egészség alapjait kisgyermekkorban fektetjük le. Akik sokat mozognak, azoknak erősebb lesz az izomzatuk és a csontozatuk. Jobb a szervezetük vérellátása, a keringésük és az immunrendszerük optimálisan működik, az idegrendszerük és a váz-izom-rendszerük így erőteljesebben fejlődik, csakúgy, mint a szerveik. A mozgás serkenti a növekedést és jó testtartásról gondoskodik.

Testmozgás közben fejlődnek a motoros képességek: az egyensúlyérzék, a gyorsaság és a mozgáskoordináció. A gyerekek maguktól elsajátítják az alapképességeket, például a futást, az ugrást, a mászást, a forgást, a lépcsőzést, az egyensúlyozást, a dobást és az elkapást.

Minél többet mozognak, annál jobb lesz a teljesítményük és annál fittebbek lesznek kognitív téren is, mivel az agyuk a rendszeres testmozgás következtében rugalmas marad. Jobban tudnak koncentrálni és gondolkodni, mivel könnyebben fel tudják dolgozni az információkat. Fokozódik a képzelőerejük, a kreativitásuk, a problémamegoldó és döntéshozó képességük. Könnyebbé válik számukra az elvont gondolkodás. Kialakul a mozgásmemória.

Judo-edzésen résztvevő gyerekek — © dusanpetkovic1 – adobe.stock.com

Tudományos vizsgálatok keretében bizonyították, hogy a mozgás a nyelvi fejlődéssel is összefügg. Például az olvasási nehézséggel küzdő gyerekeket egyensúlygyakorlatokkal lehet fejleszteni. Ez más területekre is kihat: ugyanis akinek motoros hiányosságai vannak, annak általában a térbeli gondolkodás is nehezére esik. Azok a gyerekek, akik nem tanultak meg hátrafelé menni vagy szaladni, azoknak gyakran a visszafelé számolással is meggyűlik a bajuk.

Mozgásos tanulás

Mivel mostanra fény derült a mozgás és a tanulás összefüggéseire, manapság egyre több intézmény integrálja a mozgást a tanulási folyamatba. Erre példa a Lipcsében megvalósított „mozgásos iskola”. Itt a diákok szinte minden tanórán mozognak: matekórán például az iskola padlójára festik fel a koordinátarendszert, így egész testükkel tanulnak. Az ülés is dinamikus: minden gyerek választhat egyensúlyozó szék, fitneszlabda és egyensúlyozó párna között, amelyen óra közben kicsit izeg-mozog, így automatikusan jobban figyel, és jobban megérti a tananyagot. Szünetben pedig a gyerekek különféle játékokkal mozgatják át magukat – kosárpalánktól kezdve a meditációs gongig számtalan eszköz a rendelkezésükre áll.

Az „1 + 1 + 3 = QUADRO“ című cikkben pedig bemutattunk egy további iskolát, ahol célzottan támogatják a mozgást az oktatásban.

Máshol a nyelvoktatás zajlik mozgás közben – így könnyebb például megjegyezni az új szavakat. Ha valamilyen gesztussal vagy mozdulattal kapcsoljuk össze az adott szót, akkor lényegesen kevesebb nehézséget jelent a megtanulása, mert aktivizáljuk a procedurális memóriát.

Jobb érzelmi és társas fejlődés

A gyermekek érzelmi fejlődését is befolyásolja a mozgás, mert a sport hangulatjavító hatású és örömteli tevékenység. A különböző tevékenységek terén tapasztalatot szerző gyerekeket több sikerélmény éri, és összességében nagyobb önbizalommal vágnak neki az életnek. Ugyanakkor a társas képességeik is fejlődnek, mert gyakran másokkal együtt mozognak. A közös sport szorosabbra fűzi a barátságot, a gyerekek együttműködőbbé, segítőkészebbé, figyelmesebbé és körültekintőbbé válnak. Megtanulják, hogy bizonyos szabályokat be kell tartani.

A fiúknak különösen nagy a mozgásigénye. Ha a túlszabályozott, kevés örömöt adó iskolarendszerünkben kiüresedettséget és unalmat éreznek, az könnyen átcsaphat depresszióba. Ha ehhez még magas tesztoszteronszint is társul, például a kamaszkorban, akkor pedig agresszivitáshoz vezethet. Ezért különösen a fiúknak fontos lenne, hogy szabadidejükben olyan sportágakat űzzenek, amelyekkel levezethetik az energiáikat (például a faltenisz) vagy a bennük dúló feszültséget (például a küzdősportok vagy a rögbi).

Összességében minden gyerek a mozgás igényével jön a világra. Mozgás közben fedezi fel lépésről lépésre a világot és a határtalan lehetőségeket. Mindig új kihívásokat keres a mozgás kapcsán: fára mászik, felszalad a dombra, átugorja a pocsolyát és fatörzsön egyensúlyoz. Ezek a játékos tapasztalatok legtöbbször kellemes élményt nyújtanak számára.

Kommunikáció mozgással
A gyerekek többek között mozgás útján fejezik ki magukat. A csecsemők például nem szavakkal, hanem mozgással értetik meg a szándékaikat. Arcjátékukkal, gesztusaikkal és egyszerű mozdulatokkal jelzik a környezetüknek, hogy milyen a közérzetük.

Pszichomotorika

Ahogyan az összetett szóból sejthető, a pszichomotorika a test és lélek egységében kezeli a gondolkodást. A személyiségfejlődést egészében vizsgálja. Abból indul ki, hogy az érzések, a gondolatok és a cselekvések elválaszthatatlanul összefüggenek egymással. A pszichomotoros gyakorlatok messze túlmutatnak az egyszerű gyerektornán: a motoros, érzelmi és társas képességek fejlesztésére szolgáló, átfogó koncepción alapulnak. Ez egyfajta mozgás útján történő nevelés. A gyermeket a mozgásos gyakorlatok során a személyisége kibontakoztatásában is segítik, akár átlagosan fejlődő, akár fejlődési vagy viselkedési zavarokkal küzdő gyerekről van szó.

Renate Zimmer szerint a mozgásnak különböző dimenziói vannak:

Személyes funkció: a gyerekek megismerik magukat és a testüket, és kialakítják az énképüket.
Produktív funkció: itt a gyerekek aktívan kezdenek valamit a testükkel, amivel valamilyen célt akarnak elérni (például amikor cigánykerekeznek).
Felfedező funkció: a gyerekek megismerik a környezetüket és az őket körülvevő tárgyakat, valamint ezek tulajdonságait. Megtapasztalják a fizikai törvényszerűségeket, megtapogatják a tárgyakat és meghallgatják, milyen hangot adnak ki. Amikor eldobnak egy tárgyat, megfigyelik, hogyan repül és milyen hamar ér földet. Közben anyagismeretre tesznek szert.
Összehasonlító funkció: ennek során a gyerekek összehasonlítják és összemérik magukat egymással. Közben győzelmeket és vereségeket is megélnek, és megtanulják, hogyan kezeljék ezeket.
Alkalmazkodó funkció: a gyerekek megtapasztalják, hogyan tudják kezelni a terhelést, megismerik a testi határaikat és próbálgatják feszegetni ezeket – hogy növeljék a teljesítményüket, és elérjék a saját maguk elé kitűzött vagy kívülről kiszabott célokat.
Kifejező funkció: az érzések és megtapasztalások megélése és feldolgozása, valamint kifejezése mozgás útján (például tánc közben).
Érzelmeket kiváltó funkció: a mozgás során nemcsak levezetni lehet érzelmeket, hanem maga a mozgás során is születnek érzelmek, például öröm és jókedv. A gyermek közben és utána felpörög, vagy éppen kellemesen elfárad.
Társas funkció: a gyerekek legtöbbször közösen mozognak, játszanak – akár egymással, akár egymás ellen. A csoportdinamika fontos szerepet játszik: egyezkedni kell, néha érvényesíteni az akaratot, másszor engedni a többieknek. Még a legkisebbek is – akik még nem annyira tudnak egymással, mint inkább egymás mellett játszani – sokat tanulnak egymás megfigyeléséből és utánzásából. Ezáltal fejlődnek a mozgásos és kommunikációs készségeik is.

A pszichomotoros fejlesztés során a gyerekek nemcsak gyakorlatokat végeznek, hanem arra is lehetőséget kapnak, hogy valamennyi érzékszervük segítségével felfedezzék a világot – a legkisebbek a kezüket és a lábukat is segítségül hívják. Az önálló cselekvés áll a középpontban. A gyerekek megtapasztalják, mi mindent tudnak elmozdítani: először a saját tagjaikat, majd az őket körülvevő tárgyakat és a játszótársakat mozgatják. Aktívan kitapasztalják a képességeiket. Ezzel nő az önbizalmuk, hiszen észreveszik, hogy képesek irányítani a testüket. Cselekvő, önálló és önrendelkező lényként élik meg magukat.

Tornázó kisfiú — © racle fotodesign – adobe.stock.com

Mivel a testi fejlődés a lélekre is hatást gyakorol, mozgásgyakorlattal segíteni lehet a szorongó, gátlásos vagy önbizalomhiányos gyerekeknek. Nyugodtan kipróbálhatják, mire képesek, és ezáltal bátrabbá válhatnak. De az ellentéte is igaz: aki nyugtalan, koncentrációs nehézségekkel vagy ADHD-val küzd, az egyre nyugodtabbá válik a mozgás hatására. A beszédészlelési nehézségekkel küzdő, viselkedészavaros, az iskolában lemaradó vagy beszédhibás gyerekeknek is hasznára válhatnak a pszichomotoros gyakorlatok. Ugyanígy azoknak is, akiknek a társas beilleszkedéssel gyűlik meg a bajuk. A gyakorlatok azoknak is javára szolgálnak, akiknél mozgáskoordinációs problémák jelentkeznek, vagy akik ügyetlennek tűnnek. És nem utolsósorban a testi fogyatékkal élők és a betegségük folytán mozgásukban korlátozottak is a pszichomotoros fejlesztés célcsoportjába tartoznak.

Önálló mozgás, önálló személyiség

A pszichomotoros fejlesztés nem pusztán a gyakorlatokról szól, sokkal inkább élményalapú. Emiatt fontos, hogy a gyerekek szabad kezet kapjanak a mozgás során, hogy saját indíttatásból gyakoroljanak – az egyéni kezdeményezésnek teret adó környezetben. Egyrészt ők érzik a legjobban, hogy az adott pillanatban mi tesz nekik jót, vagy mit szeretnének éppen megtapasztalni vagy megtanulni, és mire van szüksége a testüknek. Másrészt kiegyensúlyozottabbak lesznek, ha testhezálló mozgásformát választhatnak. Ez a Maria Montessori szellemiségében végzett aktív tevékenység további tapasztalatok és ezzel további tanulás forrása is. Így a gyermek megtanulja az önálló cselekvést, ami később sok helyzetben hasznára fog válni.

Mivel egyre több pedagógus tapasztalja, hogy a mozgással ötvözött nevelés és tanulás sokkal hatékonyabb, sok bölcsőde és óvoda, sőt általános iskola is integrálta a pszichomotoros játékot és mozgásfejlesztést a programjába. Az ilyen gyakorlatokat kínáló intézmények felismerték, hogy a mozgásos nevelés fontos szerepet játszik a gyermekek fejlődésében, és hogy ez képezi az egészségfejlesztés alapját is. Ilyen módon a gyerekek kapcsolatba lépnek a környezetükkel, mégpedig a testük segítségével. Ez hozzájárul a mozgásfejlődésükhöz, közben örömüket lelik a tevékenységben, és magától értetődőnek tekintik a mozgást. Ez a hozzáállás legtöbbször az egész életüket végigkíséri.

Élménypedagógia
Az élménypedagógiának is szerves része a mozgás. Az élménypedagógia arról szól, hogy kielégítsük a gyermekek játék, izgalom és élmény iránti, természetes igényét – például a természetben szerzett csoportos tapasztalatokkal. Már Konfucius is említette, hogy a hallott szó hamar elillan, és a megszerzett tudás inkább a gyakorlati alkalmazkodás során rögzül. De Johann Heinrich Pestalozzi svájci pedagógus is úgy vélte, hogy nem csak a megértés szintjén, hanem az érzelmek és a gyakorlat útján is kellene zajlani a tanulásnak.
Az élménypedagógia során az emberek kilépnek a komfortzónájukból – és átlépnek a tanulási zónába. Ez történik, amikor a mindennapjaik termékeny módon kibillennek a szokott egyensúlyból. Szokatlan kihívásokkal szembesülnek, például a természetben végeznek sportgyakorlatokat, vagy akadályokat küzdenek le. Eközben nem maga a tevékenység áll az előtérben, hanem az elvégzése során szerzett felismerések. A résztvevőknek javul az önismeretük és kitapogatják a határaikat. A gyakorlatot vezető pedagógus eközben nem a nevelő, hanem sokkal inkább a szervező és megfigyelő szerepét játssza, és ő biztatja utólag a résztvevőket a reflexióra. A reflexió fontos szerepet játszik a folyamatban: a résztvevők megpróbálják általánosítani az élményeiket, felismerni az ismétlődő mintázatokat, és átültetni a felismeréseiket a való életre. Ezek a felismerések vonatkozhatnak magukra a résztvevőkre, az egymás közötti kapcsolataikra vagy általában az életükre. De mindenképpen esélyt adnak a változásra. Ezért az élménypedagógia mindig személyiségfejlődéssel jár – a természetben végzett mozgás által.
Az élménypedagógiai szituációk a mindennapok problémáit jelképezik. Ilyen például egy közös sárkányhajózás: a kormányos irányítja a hajót, a legénységnek pedig meg kell benne bíznia, hogy jó irányba haladnak. A dobos jelöli ki a legénység evezésének ritmusát. Mindenki egy ütemre húz. Ennek ellenére is előfordulhat, hogy letér a hajó a tervezett pályáról, vagy kevésbé jól halad. Egy ilyen helyzetek során támadt felismerések azután átvihetők a munkahelyi csapatmunkára.
Az élménypedagógia során élmények és kalandok segítségével serkentik a tanulási folyamatokat. A résztvevők a természetben megtapasztalják, mire képesek, önállóságot tanulnak, lehetőleg feszegetik a határaikat, másfelől pedig önbizalomra tesznek szert, és megélik, milyen érzés csapatban játszani.
Természetesen a gyerekek – sőt leginkább ők – profitálnak a legtöbbet az élménypedagógiából, hiszen éppen abban a korban vannak, amikor az ember folyamatosan tanul, mindenfélét felfedez, és kialakul a személyisége.

Mozgásóvoda

Az első mozgásóvodák az 1970-es években alakultak. Akkoriban még a sportmotoros készségek álltak az előtérben. Közben átalakult a koncepció: a jelenlegi intézményekben a mozgás, a pszichomotorika és a környezet iránti érzékenyítés is fontos szerepet játszik. Nem az a cél, hogy élsportolókat neveljenek, hanem hogy minden gyereknek lehetővé tegyék a saját teste megismerését, és átadják neki a mozgás örömét – hogy felismerje, milyen jótékony hatású a mozgás.

Ahhoz, hogy egy intézmény mozgásóvodai minősítést kapjon, egy egész sor követelménynek kell megfelelnie: a pedagógusoknak mozgásfejlesztési specializációt biztosító továbbképzésen kell részt venni. Az óvoda termeit úgy kell kialakítani, hogy a gyerekek szabadon mozoghassanak – vagy legalább legyen egy tornaterem. Elegendő eszköz álljon rendelkezésre, amelyeket a mozgásos játékokban fel lehet használni. Ezen felül legyen elég tárolóhely a játék- és sporteszközöknek, és legyenek mászásra, hintázásra vagy mérleghintázásra alkalmas eszközök is. A nap folyamán különféle mozgási lehetőségeket kínáljanak. Ilyen lehet az úszás, hogy a kicsik vízbiztossá váljanak – hiszen manapság egyre kevesebben sajátítják el ezt a képességet (ezzel kapcsolatban lásd a „Medence csúszdával: jó móka, hasznos fejlesztő eszköz“ című cikkünket).

Bühreni mozgásóvoda

A bühreni óvoda megszerezte a mozgásóvodai tanúsítványt. Az épületben van egy mozgásszoba, amelyet a kicsik önállóan felkereshetnek. Itt bordás- és mászófalon próbálhatják ki az ügyességüket, köteleken mászhatnak fel, hosszú padon egyensúlyozhatnak, különböző labdákkal játszhatnak és ugrálólabdával fejleszthetik az ügyességüket. A matracok tornázásra és hancúrozásra csábítanak, a nagyobb tornaeszközök és gumiabroncsok a fantáziájuk kibontakoztatására. Még bölcsőhinta és egyéb eszközök is rendelkezésre állnak. Itt a gyerekek kedvükre kiélhetik magukat. Az óvónők hagyják, hogy szabadon fedezzék fel a világot, de szükség esetén segítséget nyújtanak – teljesen Maria Montessori szellemiségében^[1]. Vagy éppen bedobnak egy ötletet, ha a kicsiknek éppen semmi nem jut az eszébe.

A gyerekek elsősorban az alapvető tevékenységeket gyakorolják az óvodában: sétálnak, ballagnak, szaladoznak, ugrálnak, másznak, tárgyakat dobnak, tolnak, húznak vagy gurítanak. Az udvaron is különféle lehetőségeik vannak a mozgásra, és felfedezhetik a természetet. Az intézmény rendelkezik mezítlábas ösvénnyel, mert az óvónőknek feltűnt, hogy a gyerekeknek egyre inkább nehezükre esik különböző talajokon járni. Ezért itt bőven van lehetőség mezítláb mohán, földön, faforgácson és kavicson lépkedni – sőt még sárteknőben is lehet tapicskolni. A gyerekek kirándulni mennek a szomszédos erdőbe, sőt még túrázni is járnak. Természetesen pihenőidő is van, mert a sok mozgás után fontos a pihenés, és néha semmittevésre is szükség van. Az óvoda napirendje rugalmas, hogy a gyerekeknek a lehető legtöbb alkalmuk legyen az önálló tevékenységre.

Erdőben kiránduló gyerekek — © Sergey Novikov – adobe.stock.com

Körbefutás

A japánok még egy lépéssel tovább mentek. Takaharu Tezuka építész javítani akarta a gyerekek életminőségét, ezért egyből úgy tervezett meg egy óvodaépületet, hogy teljesen nyitott – így a kicsik szinte egész évben a szabadban vannak. „Nincsenek cukorból, nem olvadnak el egy kis esőtől” – magyarázza nevetve. Tezukának az a véleménye, hogy a gyerekeknek a jó levegőn van a helyük, és pontosan tudja, hogy néhányan feszültté válnak, ha hosszabb időt zárt helyen kell tölteniük. Az általa tervezett óvodában ez nem történhet meg: a kinti és benti rész, valamint az egyes csoportszobák sincsenek fallal elválasztva egymástól. Emiatt hangszigetelés sincs, mégpedig szándékosan. Tezuka szerint a gyerekeknek szükségük van egy bizonyos zajszintre, és jobban alszanak éjjel, ha napközben lármás környezetben tartózkodtak. Elmélete kiállta a gyakorlat próbáját: tényleg nagyon szépen koncentrálnak a gyerekek a napi gyakorlatok alatt.

A köztes időben azonban szabadon játszhatnak a kör alakban több szinten elhelyezkedő területen. Sokat futnak körben, ezt nagyon kedvelik: elszaladnak, közben magától értetődően visszajutnak a kiindulási pontra. Naponta átlagosan négy kilométert tesznek meg, ezáltal ők Japán legsportosabb ovisai. A területen három fa is található, amelyek behatolnak a csoportszobába – sőt, annak közepén helyezkednek el. Ezekre nyugodtan felmászhatnak az apróságok.

Itt nem kontrollálják túlságosan és nem óvják a széltől is a kicsiket, mert a minimális veszély jót tesz nekik. Előfordul, hogy megbotlanak, vagy beütik a fejüket, mert nem teljesen kipárnázott a környezet. De ezáltal megtanulnak eligazodni a világban, ahol szintén előfordul, hogy megbotlik az ember, vagy megüti a bokáját – még ha legtöbbször csak átvitt értelemben is. Tezuka hisz abban, hogy építészként meg tudja változtatni a világot. Az általa tervezett óvodában legalábbis még gyerekek maradhatnak a gyerekek.

Milyen gyakran kellene a gyerekeknek mozogniuk?

Napjainkban Németországban csupán napi 50 percet mozognak a gyerekek. Ez egyértelműen túl kevés. A nap többi részében ülnek, állnak – vagy fekszenek. Ezzel szemben koruktól függően naponta minimum három órát kellene mozogniuk. Négy vagy öt éves kortól ebből egy órát intenzív mozgásra kellene fordítaniuk – olyanra, amitől jól kifulladnak.

Milyen mozgási lehetőségek kínálkoznak gyerekeknek?

A jó hír az, hogy a gyerekeknek nincs sok dologra szükségük a mozgáshoz. Nem kell drága sportfelszerelés, játszótér – de még a saját udvar sem nélkülözhetetlen. Ha hagyjuk őket, kitalálnak játékötleteket és ösztönösen mozgásba lendülnek.

Mozgás a mindennapokban

A mindennapokban számtalan lehetőség nyílik a mozgásra: biztathatjuk gyerekünket, hogy tegyen rendet maga után, törölje le az ebédlőasztalt, vigye ki a szemetet, kísérje el a szüleit a közértbe, menjen kerékpárral iskolába, vagy lift helyett válassza a lépcsőzést. Ha egyszerűen leguggol lehajlás helyett, hogy felvegyen valamit a földről, már azzal is edzi a lábizmait.

Szabadidő

A szabadban még változatosabb mozgási lehetőségek kínálkoznak. A kinti játékok szinte mindig mozgásosak: a gyerekek fogócskázhatnak, gumizhatnak, nyáron építhetnek homokvárat, rendezhetnek futóversenyt, egyensúlyozhatnak kidőlt fatörzsön vagy mászhatnak fára. De a természet is lehetőségek gazdag tárházát kínálja: a gyerekek gyűjthetnek gesztenyét, ágakat, köveket vagy leveleket, majd a kincseket felhasználhatják alkotásra.

A lakásban sem feltétlenül kell ücsörögni: a gyerekek táncolhatnak és énekelhetnek kedvenc zenéjükre, ugrálhatnak féllábon vagy építhetnek akadálypályát. Vagy kiselejtezett holmikból felépíthetik a saját játékbirodalmukat.

Táncoló apa és lánya — © fizkes – adobe.stock.com

Mindenesetre jó ötlet, ha a szülők is a gyerekkel együtt mozognak, hiszen ők a példakép: a rendszeresen és örömmel sportoló szülők gyerekei többet mozognak. Ezt kutatások is alátámasztják: az aktív életmódot élő szülők gyermekei aktívabbak, fittebbek és karcsúbbak is, mint az alig sportoló szülőké, vagy azoknak a családoknak a gyerekei, ahol csak az egyik szülő sportol. Az aktív szülők tapasztalatból tudják, milyen jót tesz a saját testüknek a mozgás, ezért a gyerekeiknek is lehetővé teszik – például kerékpártúrára mennek a családdal, vasárnap együtt mennek gyalog zsömléért a pékségbe – vagy beíratják a gyereküket valamilyen sportegyesületbe.

A közös focizás, futás vagy túrázás ráadásul a család egységét is erősíti, hiszen együtt élik át a boldog pillanatokat. Ráadásul sok szülőnek is jót tesz, ha többet mozognak, mert részben ők is eléggé el vannak tespedve.

Lépésről lépésre
A felnőttek is találhatnak a mindennapokban és a munkahelyen számos apró lehetőséget a mozgásra. Onnantól kezdve, hogy mozgólépcső vagy lift helyett lépcsőzünk, gyalog megyünk a közértbe vagy a postára, de akár meeting vagy telefonálás közben is lehet sétálni, irodaszékben ücsörgés helyett pultnál állva, vagy egyensúlyozó párnán vagy fitneszlabdán ülve dolgozni.

Sport

Rengeteg sportág közül válogathatunk – a balettől kezdve a táncon, a tornán, az atlétikán, a küzdősportokon keresztül egészen a csapatjátékokig, mint a kosárlabda vagy a futball. Valamelyik biztos megtetszik a gyerekednek. Ajánld fel neki, hogy részt vehet egy-egy próbaalkalmon különböző edzéseken, hogy lássa, érdekli-e az adott sportág. De nem is feltétlenül kell „igazi” sportágra gondolni. A pici gyerekeket pszichomotoros tornára is be lehet íratni. És olyan is előfordul, hogy a legszívesebben egyszerűen árkon-bokron át szaladgálnak, és így vezetik le az energiákat.

Futballozó fiúk — © marritch – adobe.stock.com

Figyeld meg a gyerekeidet, hogy inkább önállóan vagy inkább a családdal együtt szeretnek-e mozogni. Szívesebben játszanak bent vagy inkább kint, a természetben? Milyen tárgyakhoz vonzódnak: labda, ugrálókötél, roller? A nyugodtabb mozgásformák testhezállóak nekik, mint a séta, vagy az intenzívebbek, mint a futás?

A QUADRO koncepciója

Természetesen mi, a QUADRO munkatársai tudunk még egy igazán klassz mozgási lehetőséget ajánlani a gyerekeknek: az építőkészleteinket. Az agymunka már a szerkezetek megtervezésével kezdődik, ezt követi a felépítés során zajló mozgás, majd egy olyan alapvető mozgásforma, amely a járáshoz és az ugráshoz hasonlóan minden gyerekben evolúciósan kódolt: a mászás (erről további információt találsz a „Mászókák: szárnyakat adnak gyermeked fejlődésének “ című cikkünkben. Mászáson kívül természetesen egyensúlyozni, tornázni, egyik lemezről a másikra ugrani, függeszkedni vagy egyszerűen lógni is lehet a mászókákon.

A gyerekeknek nincs szükségük segédeszközre a felállás, a járás és az ugrás elsajátításához. Apránként, saját erejükből sajátítják el ezeket a képességeket. A mászással azonban más a helyzet: gyakran nincs a közelben mászásra alkalmas fa, és legtöbbször veszélyes is lenne a művelet. Hasonló okokból a bútorok sem igazán valók mászásra, ráadásul tönkre is mehetnek tőle. Ezért érdemes beszerezni egy jó minőségű mászókát – így megfelelő körülményeket biztosítunk a gyerekeknek.

Az a jó a QUADRO-ban, hogy nem lehet megunni. Hiszen újra meg újra más-más szerkezetet lehet összerakni ugyanazokból a darabokból: egyszer klasszikus mászóka, másszor űrállomás, megint másszor vitorlás hajó. Így a gyermekeid különböző birodalmakba utazhatnak – és közben folyamatosan mozgásban vannak. A QUADRO nemcsak a mászásról, hanem a tervezésről, a kreatív kialakításról és mindenekelőtt a végrehajtásról is szól. Ideális esetben Anyával és Apával együtt – így a család minőségi időt tölt együtt.

A legkisebbek is átélhetik az első mozgásos élményeiket a QUADRO segítségével: termékeink már hat hónapos kortól ajánlottak. Az apróságok kipróbálhatják az első mozdulatokat: felhúzódzkodhatnak rajta, felkúszhatnak egy pici mászórámpán vagy megtehetik az első, bizonytalan lépéseiket a mászókába kapaszkodva. Ha a kezdeti gyakorlatok már mennek, jöhet a bővítés: vagy tanulótoronnyá alakítjátok át a mászókát – ebben az esetben a gyermeked nemcsak passzív megfigyelőként, hanem aktív résztvevőként is jelen tud lenni a mindennapi tevékenységek során (további információ a „Tanulótornyok – önbizalomépítés játékosan“ című cikkünkben). Vagy átalakíthatod a mászókát egészen más alakzatra – amilyenre a gyermekednek éppen szüksége van. A számtalan bővítési és átalakítási lehetőségnek köszönhetően a gyerekeid még iskoláskorukban is örömüket lelik a QUADRO-ban.

A QUADRO mászóka kinti és benti játéknak is alkalmas. Felállíthatod a kertben, hozzáilleszthetsz egy csúszdát vagy egy medencét, és úgy bővítheted, ahogy a fantáziád engedi, és ahogy a gyerekeid szempontjából jónak látod. Azután bármikor beviheted a házba vagy a lakásba. Moduláris szerkezetének köszönhetően a QUADRO-t a helyi viszonyokhoz alakíthatod. Az a klassz, hogy felváltva használhatod kint és bent is, mivel a kerti használat után egyszerűen a kerti slaggal vagy némi mosogatószerrel tisztára varázsolható. Ezután a QUADRO nem fog földszagot árasztani és koszos nyomot hagyni a nappali világos szőnyegén.

Miért írtuk meg ezt a cikket?

Nap mint nap azzal foglalkozunk, hogy mire van szükségük a gyerekeknek a megfelelő fejlődéshez, mi tesz jót és mi szerez örömöt nekik. Mi az, amiben a mai világban hiányt szenvednek: például alig van lehetőségük fára mászni, pedig ez létfontosságú lenne. Az ennek során szerzett ismereteket a termékfejlesztésben is felhasználjuk. Mert aki igazán jó játékot akar készíteni, annak jól kell ismerni a gyerekeket és az igényeiket. Úgy gondoljuk, hogy ebben elég jók vagyunk.

Hogyan válik a francia gyerekek előnyére a korai mozgásfejlesztés? Itt elolvashatod: … mégiscsak mozognak ezek a gyerekek! – Mozgásiskola Franciaországban

↑ Maria Montessori jelszava ez volt: „Segíts, hogy magam csinálhassam!”.